Az ambivalencia stratégiája: emberség és algoritmizált jövőkép
Képzeljünk el egy vezetőt, aki évek óta sikeresen és emberséggel vezeti a szervezetet. Elérkezik azonban egy olyan pillanat, amikor a meglevő tudásával már nem látja, hogy merre tovább. Az új stratégiát már nem ő határozza meg, hanem külső fejlesztőkre és az iparági trendeket értő szakemberekre bízza.
Elkészül a stratégia, amely a jövő technológiai fejlődését követve a gépekre, a mesterséges intelligenciára és automatizálásra épít. Az emberek szerepe kiszorul. A számítások, a megtérülési ráták, a jövőre vonatkozó előrejelzések mind egy irányba mutatnak: a fejlődést technológiai útra kell terelni. Azonban mindez szembe megy azzal, amiben a vezető hisz.
Hogyan lehet összeegyeztetni az új megközelítéseket az általa képviselt emberi értékekkel?
Milyen érzés lehet, amikor az emberi kreativitást, az együttműködést, az elköteleződést algoritmusok váltják fel? Vajon mit tesz, ha az esélyeket és lehetőségeket meghatározó döntés csupán tisztán racionális gépi folyamat eredménye lesz? Az ilyen stratégiai dilemmák nem csak elméleti kérdések, hanem a jövő mindennapi valóságává válnak.
Vajon kiállhat-e egy vezető a szervezete elé egy olyan stratégiával, amelyben maga is kételkedik? A piaci verseny nyomása és a fejlődés kényszere erős érvek, azonban ki tudja milyen következményekkel jár mindez? Vezetőként hogyan lehet ebben felelős döntést hozni?
Milyen felelősséggel jár, ha egy vezető úgy dönt, hogy követi a technológiai trendet? Mi történik, ha úgy dönt, hogy mégsem? Vajon elég-e, ha a stratégia számai és grafikonjai azt mutatják, hogy az a helyes út, miközben az emberek úgy érzik, egy ismeretlen, talán embertelen világ felé vezetik őket?
Létezhet-e egy olyan megoldás, amely egyensúlyt teremt a technológiai fejlődés és az emberség között? Lehet, hogy a technológia és az emberség összehangolható? Mi lenne, ha azokra a megoldásokra fókuszálnánk, amelyek ezzel az alternatívával számolnak? Elképzelhető, hogy lennének olyan megközelítések, amelyek az emberi értékeket is tudatosan használják?
Egy technológiai újítás nem szükségszerűen vezet rossz irányba – de vajon milyen vezetői hozzáállás és döntéshozatal szükséges ahhoz, hogy a jövő szervezete élhető maradjon?
Mi lesz azokkal az emberekkel, akik évek óta kitartanak a vezető mellett, és közösen tették meg az összes fejlődési lépcsőfokot? Hogyan lehet biztosítani, hogy az új stratégia őket is támogassa, és megtalálják a helyüket ebben a változó világban?
Az ambivalens helyzetek lehetőséget láttatnak. Egy egyensúlytalanság mentén lehetőség arra, hogy ne az egyszerűség mentén induljunk, hanem a komplexebb képet értsük meg és az mentén döntsünk. A szupervízió ebben az ambivalens keretrendszerben hozhat új megközelítéseket.
Szupervíziós kérdések:
Milyen értékeket tudok megtartani az új stratégia mentén?
Milyen értékek gátolják mára a szervezet fejlődését?
Hogyan támogathatom vezetőként, emberileg az átállás folyamatát?
(kép: internetes forrás)