Fejlődés

A fejlődés útja gyakran nem egyenes, és talán te is tapasztaltad már, hogy az előrehaladás sokszor megáll, néha visszalépésre van szükség, máskor pedig újra kell gondolni a célokat. Ez teljesen természetes. De vajon a kezdeteknél tényleg mindig pontosan látjuk, mi a helyes irány? Vagy az úton szerzett tapasztalatok, tanulságok formálják a végső célt? Megengedhetjük magunknak, hogy rugalmasan kezeljük a folyamatot, ahol a cél ugyanaz marad, azonban az oda vezető út folyamatosan változhat? Képesek vagyunk felkészíteni a szervezetet arra, hogy alkalmazkodjon és fejlődjön ebben az állandóan változó környezetben?

A munkám során azt tapasztalom, hogy az önreflexió kulcs eleme a szervezeti fejlesztéseknek. Mégis ez a fókusz kimarad a szervezetfejlesztésekből.

Gyakran mondják rólam, hogy tükröt tartok a vezetők elé – de milyen tükröt? Ez mindig attól függ, hogy hol tartunk éppen a közös munkában. Egy fejlesztési folyamat során a vezetők más-más kihívásokkal szembesülnek, és ennek megfelelően más típusú visszajelzéseket bírnak el. A rálátásuk, a problémamegoldó képességük és a befogadókészségük is folyamatosan változik, ezért én is folyamatosan változtatom a visszajelzéseket.

Fejlesztőtől függően különböző fejlődési folyamatokkal találkozhatsz. Vannak fejlesztők, akik abban hisznek, hogy a teljes rombolás szükséges az új építkezéshez. Mások perspektívákat mutatnak, kísérőként vannak jelen a változási folyamatban. Vannak, akik saját tapasztalataikat osztják meg, míg mások abban segítenek, hogy te magad fogalmazd meg a célokat.

A változást különféleképpen élheti meg a szervezet. Van, hogy a fejlesztő "lenyomja a szervezet torkán" a változási folyamatot, mert ezt kívánja meg a vezetői elvárás vagy a krízishelyzet. Ez azonban inkább válságkezelés, mintsem szervezetfejlesztés.
A lassabb, fokozatos átalakítás is egy lehetséges út, amikor a szervezet folyamatosan fejlődik. Azonban ennek a veszélye, hogy egy idő után úgy tűnhet, mintha a szervezet csak döcögne előre és sosem érne el valódi áttörést.

Valós fejlődést akkor élhet meg a szervezet, amikor a célokat és a fejlődési ívet hosszú távra határozzuk meg. Ilyenkor a szervezet nemcsak az aktuális problémákra reagál, hanem egy jövőbeli, magasabb működési szintre készül fel. A régi mintákat lassan elengedi, az új képességeket pedig tudatosan fejleszti.

Ebben a folyamatban a vezetői önreflexió kulcsfontosságú: a vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hol tart éppen, milyen hatással vannak a döntései a szervezetre, és mit kell saját magában is fejlesztenie. Hiszen ő lesz az, aki meghatározza a fejlődés, a változás formáját, irányát és ívét.

A tapasztalatom az, hogy a változás valódi motorja a belső felismerésekből fakad. Amikor a vezető felismeri, hogy a fejlődési képessége, döntései hogyan befolyásolják a szervezet jövőjét.

Én ebben a fejlesztési modellben hiszek.

www.cservenyidora.hu