A jövő formálása a múlt tükrében: döntéseink és azok lenyomata
Elgondolkodtál már azon, hogy az évek során hogyan változtak a gondolataid, döntéseid és megéléseid vezetőként? Talán úgy érzed, hogy mindig következetesen ugyanúgy gondolkodsz, hiszen erős értékrendet képviselsz. De mi történne, ha visszanézhetnéd az időben a korábbi jegyzeteidet, elemzéseidet, feljegyzéseidet, leveleidet? Mit látnál, ha azokat az élet különböző eseményeihez kötnéd?
Lehetséges, hogy amit akkor teljes bizonyossággal helyesnek tartottál, ma egészen másként látod? Az idő, az élethelyzetek és az adott kontextus szüntelenül formálnak minket. Egy döntés, amely egykor leküzdhetetlen akadálynak tűnt, ma talán lehetőséget, inspirációt jelentene. És amitől egykor féltél, mostanra talán megválaszolt kérdéssé vált, amely a múlt és a jelen részévé lett.
Az önreflexió egy különleges eszköz, amely segít abban, hogy meglássuk magunkat az idő tükrében. Megmutatja, hogyan fejlődött a gondolkodásunk, vagy éppen hol rekedtünk meg. Ez vezetőként kiemelten fontos, hiszen a vezetői döntések nem csupán a vezetőt magát érintik, hanem a teljes szervezetet, a jövő alakulását. Vajon hogyan formáljuk a jövőt a döntéseink egy-egy pillanatában? Mi lett volna, ha átláttuk volna a döntések fejlődési folyamatát?
Izgalmas, mikor a korábbi feljegyzések mentén láthatóvá válik az, hogy mi hatott a vezető gondolataira. Motiváció, inspiráció, kontextus, élethelyzet, félelmek, életszemlélet, értékek, prioritások. Vajon melyik hogyan befolyásolta a döntéseket?
Saját magam azt tapasztaltam, hogy amikor visszanézek a korábbi írásaimra, gyakran rájövök, mennyire távol vagyok már attól a gondolkodásmódtól. Feldolgoztam, meghaladtam, más irányba fejlődtem. Mégis ezek az írások mindig emlékeztetnek arra, hogy a fejlődés sosem lineáris, és sokszor mások bizalma segített továbblépni, amikor én magam nem láttam az utat. Anno én is megkaptam a fejlődés bizalmát. Látták bennem azt, amit akkor én még ott és akkor nem. Nekem akkor és most értékes volt ez a megelőlegezett bizalom. Ezért is gondolkodom el sokszor, hogy mennyire legyenek láthatóak a korábbi írások. Ha átfogalmazom, akkor az már nem azt az elakadást fogja tükrözni, amit akkor megéltem. Vajon mi segít jobban? Mikor hiteles az írás? A folyamatban vagy a megdolgozott fázisban?
Egy felsővezető élete tele van újrakezdésekkel. Ezért épp úgy fontos megérteni a jelen helyzetet, mint látni az új utat - miért pont arra?
Ahogy az idő múlik, úgy alakulunk mi magunk is – és ha ezt a folyamatot tudatosan figyeljük, akkor láthatjuk igazán, hogy honnan hová fejlődtünk.
Szupervíziós kérdések:
Ha visszanézel az elmúlt évre, milyen döntési mintázatok rajzolódnak ki a döntéseid mentén?
Hogyan változott az értékrended az idő viszonylatában?
Mi az, amit ma másképp látsz, mint korábban?
Milyen hatással van az aktuális kontextus a döntéseidre?
Mit tanultál a legutóbbi sikerekből vagy kudarcokból?