Metamorphoses  

Sok-sok évszázadon át a mesék voltak azok, amelyek irányt és értékrendet közvetítettek a mindennapokhoz. Különleges utakról tanítottak. Megtanítottak küzdeni, a jót értékelni, a rosszat felismerni. Megtanítottak meglátni a próbák veszélyeit és azok lehetőségeit. Meséltek életről, halálról, lentről és fentről, múltról és jövőről, sikerről és veszteségekről. Messzi tájakról, közeli csodákról, segítőkről, varázslatokról és átváltozásokról.

Minden mese a változás egy-egy színes fonala, amelyek próbatételek útján vezetnek el a fejlődéshez, az átalakuláshoz. Mindegyik mese más és más útra indít, más és más próbatétel elé állítja a hőst. 

Minden próbatételnek megvan a maga célja és értéke, mint ahogy minden életszakasznak megvan a maga vágya és lehetősége. Érdekes, hogy a mesékből csupán egy-egy kiemelt történetre emlékszünk. Vagy talán inkább csak az első történetet járjuk be szívesen. A mesék azonban megmutatják mindazon utakat és próbatételeket is, amelyek még kikerülhetetlenül várnak ránk.

Az első mesék az indulás történetéhez kapcsolódnak, amikor a történet főhőse nekiindul a kiszámíthatatlan messzeségnek. Hol céllal, hol céltalanul, hol útravalóval, hol mezítelen, de valahol annak reményében, hogy minden jóra fordul, megtalálja az élet kincsét, felépítse a birodalmát, felfedezze mindazt, ami az óperenciás tengeren túl van. Az úton megküzd sárkánnyal, megmássza a világ hegyeit, lejut és visszajut a pokolból, ahonnan elhozza az élet vizét, felnégyelik éles kardokkal és összeragasztják az élet mérgével, eltemetik a mélységes kút mélyére és újra feléled az új élet erejével. 

Erősebbé, bölcsebbé, szebbé válik, mint bárki valaha. Segítők és társak kapcsolódnak hozzá, akik megmutatják az útban rejlő lehetőségeket. És az út végén ott várja valami, amiért megérte ez a viszontagságos utazás. A királyság, a gazdagság, a boldogság, a birodalom, a bölcsesség. Egy olyan hely, ahol az élet kezdődik és végződik. Az indulástól a megérkezésig mindazon próbatételekkel találkozik, amelyek a saját értékeinek, lehetőségeinek felismeréséről szólnak.

A világ rendje azonban nem hagyja sokáig nyugvó ponton a hőst. Hol égszakadás, hol földindulás, hol fenevadak, hol az átok szele, hol éhínség pusztítja mindazt, amit megteremtett. Újra és újra próbára téve a főhős erejét, bölcsességét, kitartását, szeretteit. Ezekben a helyzetekben nincsenek jó döntések, annál több azonban a veszteség. És mindaz, amit felépített, a próbák mentén lassan a kárhozatba vész. Ezen az úton ez a próbák rendje. A veszteség, a káosz megélése.

Ilyenkor születik meg valahol az új hős képe. Azé, aki elveszti azt az értékrendet és belső erőt, amivé vált az első úton. Amiért mi is megszerettük őt. Lassan nem marad belőle más, csupán az, ami a végtelen harcaihoz köti. Félelem a veszteségtől, végtelen ragaszkodása a felhalmozott kincsekhez, a tehetetlenség dühe, az elbukás szégyene. Ez a ragaszkodás sodorja őt egyre mélyebbre és mélyebbre, egyre távolodva mindattól, ami valaha ő maga volt. A boldogságot lassan felváltja a veszteség gyásza, az örök társak helyét átveszi a haszonlesők hada, a nevetés hangját elnyomja a düh dübörgő ereje, a zene és kacagás morajlását elfeledtetik a kardcsörgések fémes csattogásai. A szívét fizetségül adja a pokolnak, lelkével a révésznek fizet az átkelésekért. Vajon kivé válik ezen az úton?

A mesék második nagy útjai és próbatételei a veszteség és a káosz. Vajon a főhős a változások viharában képes megőrizni a belső erőt, a társakat, a jótevőket? Képes felülemelkedni, jó döntéseket hozni, felismerni és megtartani az igazi értékeket? Vagy elvész az örökös harcok tengerében? Ezen az úton az értékek kerülnek mérlegre. Ez az út az értékek és döntések próbája.

Időrendiségében az utolsó történet, amikor elérkezik az idő, hogy a főhős átadja birodalmát, gazdagságát, tudását, hatalmát egy olyan utódnak, aki tovább viszi az ő örökségét. Vajon kiről szól ez a történet? Vajon a főhősnek lesz olyan választottja, aki méltó az örökségre? Vajon a főhős tudja, hogy mikor jön el az idő az örökös kiválasztására? Vajon a főhős el tudja engedni mindazt, ami számára olyan becses és különleges? Vajon mit ad át a főhős és mit visz tovább az új történetben az örökös? Azt gondolnánk ezek a történetek csupán egy-egy új történetről, egy új főhős próbatételeiről szólnak. Valójában ezek a mesék a korábbi történetek, a főhős útjának lezárására tanítanak. Ez a harmadik próba. A lezárás és elengedés próbája.

A mesék különleges utakra visznek, hogy megtanítsanak látni, hallani, érezni, bízni, harcolni és feladni. 3 nagy út és 3 nagy próbatétel vár ránk ezekben a történetekben:

• az első úton megismerjük a lehetőségeinket és próbára téve tudásunkat, megismerhetjük azt, amivé válhatunk,
• a második úton megtanuljuk felismerni az egyensúlyt a jó és rossz között,
• a harmadik úton megtanuljuk elengedni és átadni mindazt, ami valaha is fontos volt számunka.

A mesék az életre tanítanak. Mindegyik életszakaszra. Ezekben a történetekben megtanuljuk meglátni azt, hogy mikor kell útnak indulni, hogyan dönthetünk helyesen jó és rossz között, és azt is, hogy mikor jött el az ideje az elengedésnek. 

Átalakulás. Mesékben, utakban, próbákban. Átalakulás. A saját életünkben. Vajon mit látunk meg mindebből a mesékben? Miben szólítanak meg a mesék?

Metamorphosis. A mesék soha nem mesélnek arról, hogy az úton bárki vissza fordult volna. Nincs visszaút. Soha. Ez a legmélyebb titka a meséknek....