Szakmai identitás

Ki vagyok én?

Milyen érdekes. Vannak olyan szakmai területek, amelyek soha nem állítanak azzal a kérdéssel szembe, hogy

• ki vagyok én?
• mi az, amit létre hozhatok?
• mi az, amire büszke lehetek?

És képzeld el azt, hogy ez mind hihetetlen gyorsasággal Veled szembe jön. Persze egy gyors manőverrel, egy nagy kanyarral kikerülheted a válaszokat, de hidd el, ha már betoppantak az életedbe, különleges élmény rájönni merre is futnak a szálak tovább.

Lehetne persze mindehhez hozzá tenni az elméleti mélységeket, de tényleg így van. Amikor az élet megkínál a lehetőséggel, igazi fordulópontokkal találkozol. 

Mikor értetlenül állsz a helyzet előtt, mikor ellenkezel és abszolút nem vagy hajlandó elfogadni a lehetséges kimeneteleket, mikor azt érzed a kontroll nem a tiéd és a végén azt, hogy ebből soha nem fogsz kijönni. Akik körülötted vannak nem ugyanazt élik meg, nem ugyanazt látják.. Nincs aki tényleg megértené min mész keresztül. Aztán arra döbbensz rá, hogy hirtelen ott állsz a másik oldalon és azon gondolkodsz, hogy mi változott, amikor a lejtmenet végső pontjára csúsztál és hogyan jutottál odáig, hogy ráláss mi történt veled. Azon kezdesz el gondolkodni, hogy mi történt az alatt az időszak alatt, amíg eljutottál az egyik pontból a másikba. 

A változás lehetősége

Itt ücsörögve a túlparton, már én is másképp látok összefüggéseket. Vagyis elkezdődött a megélések mentén az újrarendeződés. Olykor még kényelmetlen, de jó hagyni… Mennyi minden megváltozott és mennyi minden új dimenzióba került! Ha pedig végérvényesen átrendeződnek az alapok, már nem épülhet rá ugyanaz a struktúra sem. Így szép lassan új helye és szerepe lesz mindennek, és az új rétegek mentén lassan  minden átalakul.  

De honnan is kezdjem? Tavaly olyan lendülettel indultam. Nekiveselkedtem a social media rejtelmeinek. Kialakítottam a weblapom. Megnéztem, hogy mitől lesz izgalmas, különleges, felhasználóbarát, mi vonzza a szemet és szívet. 

Próbáltam felépíteni egy szakmai hálót. Sokféle megközelítést hallottam, de nekem mindegyik valahogy arról szólt, hogyan adjak el valamilyen szolgáltatást. Hogyan lehet eladni egy módszert, hogyan látszana a szakmaiságom, hogyan lehet kialakítani profitorientált szolgáltatásokat. De valahogy ezeket a megközelítéseket nem tudtam belakni, nem éreztem sajátomnak.  Talán azért, mert nem eladni akartam, hanem valamit létrehozni, aminek értéke van. De vajon mi lehet értékes abban, hogy változásokkal foglalkozom? Hogyan lehet értékes az, ha láttatom mi az, hogy változás?  

Aztán elindult valami, amire én sem számítottam. Kórházba kerültem. Az első 4 hónap nem volt egyszerű. Most már így visszatekintve, nem látom már a nehézségeket, csupán azt, hogy elindult valami, amire én sem voltam felkészülve. Viszont felkészített valamire, amivel nem számoltam. Akkor tanultam meg mi az a buborék. Amely körbe vesz, ha a jelenben gondolkodom, és akkor tanultam meg mi az, hogy az életet

• folytonosságában,
• a lehetséges kimeneteleiben,
• a végességében,
• a lehetőségeiben,
• és a szépségében nézzem, illetve azt, hogy mennyire törékeny minden.

Visszatérő változás, az élet folytonossága

Sokféle élettörténetet elhoztam magammal. Közte egy 94 éves közgazdász professzorét, aki megélte a II. világháborút. Megélte, hogy milyen az összeomlás, a félelem, megélte, hogy milyen az újjáépítés, milyen a kapcsolódás és az elengedés. Én pedig azt éltem meg mellette, hogy milyen mindezt méltósággal és életszeretettel végig csinálni. Ugyanúgy, ahogy a szüleimnél, nagyszüleimnél láttam. Úgy meséltek el egy-egy történetet, hogy abból mindig a továbblépés élménye maradt meg. Az, hogy nem a problémát, hanem a megoldást, soha nem a félelmet, hanem a reményt, soha nem a haragot, hanem a kapcsolódást hozták magukkal. 

Van egy érdekes szférája a kórháznak. Olyan történetek hangoznak el, amelyekről otthon soha nem esik szó. És ezek a soha el nem mondott történetek ott, akkor mégis életre kelnek. Hol csendben, hol nevetések között, hol elmerengve. Különlegessé téve a mindennapokat. Adnak annak, aki mesél, és adnak annak, aki hallgatja. Kapcsolódást, bizalmat, megértést, empátiát.

És valójában ekkor kerültem szembe azzal, hogy hol is tartok a saját utamon és mi az, ami felé haladok. Mi az, ami előttem van még és mi az, amit meghaladtam. Mi az, ami fontos, hol vagyok én fontos, és hol az a hely, amit már nem tudok megszólítani.

Mennyi minden a helyére került. Azt hiszem, ezek mentén a kérdések mentén jutottam el a fordulóponttól arra lépcsőre, amikor már láttam azt, merre tovább. És miért tovább. Amikor a kérdések mentén már nem visszafelé döntök, hanem előre.

Nap mint nap jönnek újabb helyzetek, amikor döntenem kell. És ilyenkor 3 kérdést hozok vissza, amely számomra fontossá vált: 

• ki vagyok én ebben a történetben,
• mi az, amit értéket teremthetek,
• mi az, amire később visszatekintve is büszke lehetek.

Izgalmasan hangzik az, hogy Brand építés. Azt hiszem az én Brandem egyszerűen az, hogy én vagyok. Mindazzal, ami értéket magammal hoztam, amit eddig megéltem, ahogy a tapasztalásaim mentén megfejlődtem. Én ebből merítek a munkáimnál és ez mentén rendezem csokorba mindazon tudást, amelyekre nyitottá váltam.

Szeretem azt, hogy

• leülhetek emberek mellé, mikor bajban vannak és segíthetek újjá építeni a történeteiket,
• szeretek megalkotni új történeteket és megmutatni annak értékeit,
• szeretem az életet annyira, hogy higgyek a meghaladásban és fejlődésben,
• tisztelem az életet annyira, hogy lássam annak végességét,
• különleges az a bizalom, amellyel megajándékoznak azok, akikkel együtt dolgozom,
• .. és amikor azt mondom, hogy hidd el jó lesz, én hiszek benne.  Majd Te is megtanulod....

Mi az, hogy fordulópont?

Persze az átalakulás nem lesz egyszerű. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem egyszerű. A változás elején még nem fogod látni az összképet. Vagy ha látod, akkor valószínűleg ugyanazon gondolkodással jutottál el oda, mint a korábbi megoldásaidhoz.. Így ha változásba kezdesz, a legfontosabb készség, amit megtanulsz, elengedni és a bizonytalanságban megmaradni. Egészen addig, amíg meg nem érzed, meg nem érted, hogy mi is a Te új történeted. Amikor pedig már ezt látod, akkor szembe jönnek azok a fordulók, amelyek elvezetnek az új megoldáshoz. Milyen érdekes, hogy ebben az állapotban, amikor már elfogadod az új megközelítéseket, mennyire más útjelzők jönnek szembe!

A változási görbe mentén én ezzel átfordulási ponttal dolgozom. Átfordítani és elindítani. Amíg Te még abban élsz, hogy miért "nem", én már abban, hogy "hogyan". Ami persze okoz olykor vicces helyzeteket. 

A változás mind a 4 fázisának teljesen más eszköze, együttműködési alapja, módszertana van. Hogy a fordulóponton én milyen gondolatokkal találkozom? "Túlélni", "Legyen már vége", "Nem látom merre tovább", "Ki mondja meg merre tovább" - félelem, bizonytalanság, kilátástalanság. Persze másról szól vezetőként megélni egy változási folyamatot, és más úgy benne lenni a változásban, hogy nincs ráhatásod.

Azt hiszem a legizgalmasabb az, amikor lehetőséget kapok hogy egy fordulópontnál belépve hozzam ki azt az utazást, ami megtartó, megújuló, építkező, bíztató és jövőmutató. Különleges az a bizalom, ami mentén ez a munka elindul. Hiszen épp úgy bontunk és elengedünk régi történeteket, mint ahogy megkeressük az új lehetőségeket. Én ezt teszem. Ott vagyok, addig, akkor és úgy, hogy elkezdjünk rálelni az új mérföldkövekre, hogy eljussunk arra pontra, ahol azt érzed "megérkeztünk".

Ez az én szakmai identitásom. .

Ja… én jól vagyok. Köszi… csak változom 😊 megélve a változás minden színét.....

#change, #változás, #megújulás