Vég és kezdet - mit tanít a szervezetnek egy vezető távozása?
Képzelj el egy vezetőt, aki éveken át fáradhatatlanul építette a szervezetet. Vezetői identitása a szervezet sikereihez kötődött – így a sikert és sikertelenséget épp úgy megélte, ahogy a szervezet. Minden döntésébe energiát, szaktudást és mély hitet fektetett. Hitte, hogy jó vezetőként értéket teremthetnek.
Azonban váratlan döntéssel szembesült. A szervezet, amelyért annyi mindent tett, új irányba indul tovább. Az új irányhoz új megközelítés és új vezető érkezett.
Mit él meg ilyenkor egy vezető? Hogyan érzi magát valaki, amikor azt tapasztalja, hogy a szervezet, az eredmények, a közösen megélt tapasztalatok, hirtelen máshoz kerülnek? Hogyan tud egy szervezetet átadni, amikor még benne él. Benne van a múltja és az elképzelt jövője, folyamatban vannak feladatok, amelyek hirtelen súlytalanná kezdtek válni. Mit adjon át? Hogyan adja át?
Az átadás során a vezető a belső dilemmái mentén egyszerre találkozik a meg nem értettség, a mellőzöttség, a bizalmatlanság és a saját önértékelési kérdéseivel.
Ott van benne a vágy, hogy mindent tökéletesen átadjon, hogy a szervezet biztonsággal tudja megtenni az átállást. Ám ott a félelem is: vajon egyáltalán lesz a jövőben szerepe annak, amit ő felépített? Egy ilyen helyzetben könnyen felmerül a bizalom kérdése. Bíznak-e még benne és ő bízik-e még a szervezetben? Mit jelent a bizalom ebben a helyzetben?
Hogyan viszonyuljon a kollégákhoz, a szervezet jövőjéhez, az új vezetőhöz úgy, hogy legnagyobb megrázkódtatás ellenére is meg tudja őrizni önazonosságát és méltóságát?
Ahogy a feladatok átadása elkezdődött, a vezető azt tapasztalta, hogy ez az út többről szól: nemcsak a szervezet további működéséről, hanem az ő saját változásáról is. Rájött, hogy a vezetői identitás lényege nemcsak a formális szerepvállalásban van, hanem abban az értékben, amit az út során maga után hagy. Ez a felismerés új perspektívát nyitott számára. Ebben a megélésben lassan egy új önkép bontakozik ki benne – egy olyan vezető képe, aki méltósággal tud távozni, hiszen tudja, hogy munkájával hozzájárult a szervezet hosszú távú sikereihez. Innentől a fókusz nem a szervezeten, hanem saját további útján volt.
Vajon mit jelent az igazi vezetői hitelesség egy ilyen helyzetben? Hogyan őrizheti meg a vezető az etikus viselkedést a vezetői szerep elhagyásának pillanataiban? Mi az a belső forrás, ami segít a bizalmat újra felépíteni – önmagában, a szervezetben, vagy abban az útban, amely rá vár? És milyen új ajtók nyílnak meg egy olyan vezető előtt, aki az elengedésből és az átadásból is képes építkezni?
Vajon mit tanulhat ebből a vezetői attítűdből a szervezet?
Szupervíziós kérdések
Hogyan éled meg a vezetői identitásod a szervezeti fejlődés mentén?
Hogyan éled meg a vezetői szereped egy státusz elengedésekor?
Hogyan tudsz a szervezetben értéket hagyni, miközben megőrzöd a saját hitelességed?