Vezetési törésvonal – avagy hogyan formálja egy vezető működését a válság
Képzelj el egy vezetőt, aki évek óta biztos kézzel, megfontolt döntésekkel vezeti a szervezetet. Döntéseit elemzésekre alapozza – mindvégig arra törekedve, hogy megtalálja a lehető legjobb megoldásokat, minimalizálja a szervezeti kockázatokat. Épített, stabilizált, és mindent megtett, hogy a csapatának ne kelljen komoly nehézségekkel szembenéznie. Az éles váltások helyett a fokozatos építkezést választotta, hiszen számára a biztonságos növekedés volt a legfontosabb.
Most azonban a szervezet egy olyan életciklushoz érkezett, ahol a kisebb fejlesztések már nem elegendőek. A gyorsan változó környezet, az egyre összetettebb piaci kihívások és a belső lassulás kritikus szervezeti állapothoz vezetett. A korábbi megközelítések nem tudták a szervezet működését már megfelelően biztosítani – a szervezet képességben, működésben, tudásban egy egyre súlyosbodó válság közepén találta magát.
A vezető most egy új kihívással nézett szembe. Képes-e elengedni az eddigi óvatosságát, és egy dinamikusabb, gyors döntéseket meghozó, kockázatokat vállaló vezetési stílusra váltani, ami szükséges a túléléshez?
Ez a helyzet mély ambivalenciát szült a vezetőben, hiszen ő a szervezetet egy bevonó, együttműködő kultúrára építette, amely különösen ügyelt a dolgozók jóllétére, fejlődési lehetőségeire. Azonban ebben az új helyzetben nem volt lehetőség ugyanazt a működési módot fenntartani.
A vezetőnek gyorsan kellett reagálnia. A korábbiaktól eltérően nem volt idő kísérletezni, elfogadni az ismétlődő hibákat, hiszen minden pillanat számított. A döntési felelősséget teljes mértékben magára vállalta, így a döntési hatásköröket visszavonta saját magához. Az idő kritikus tényező volt, ezért a megszokott lassabb tempóhoz képest gyorsabb ütemet diktált. Feszített volt a működés.
Egy merőben új vezetési stílus mentén kezdett el a vezető működni. A döntései mentén egyre többször konfrontálódott. Tudta, hogy tétje van annak, hogy egyben tartsa a folyamatokat. Határozottabb beavatkozásokat tett, erőteljesebben kommunikált, ha ellenállásba ütközött. Szembe kellett néznie a szervezetnek azzal, hogy a vezetőnek egy merőben új oldala kezdett el kibontakozni. Vajon meddig megy el ebbe az irányba?
A korábbi minden tekintetben tökéletes vezető új stílusa ismeretlen volt a szervezet számára. Vajon helyesen döntött a vezető? Hogyan élte meg ő maga ezt a váltást?
A vezető a válság megoldása során számos belső dilemmával szembesült. Illetve azon is el kellett gondolkodnia, hogy ha a korábbi vezetési stílusa egy válsághoz vezetett, akkor milyen vezetésre kellene átállnia, ha megoldotta a válságot? Vajon ha a szervezet újra stabil állapotba kerül, milyen vezetővé kellene válnia?
Szupervíziós kérdések
Hogyan működsz vezetőként fejlődési fázisban és válságban?
Hogyan éled meg a szerepek változását?
Milyen visszajelzéseid vannak a vezetői stílusoddal kapcsolatban?
www.cservenyidora.hu