Kedves Olvasó,
Az elmúlt években sokféle megközelítéssel dolgoztam fel a szervezet- és vezetőfejlesztés különböző területeit. Most újradolgozom őket és lassan összegyűjtöm ide a Szupervízió blog-ra. Az írások egy-egy vezetői, szervezeti kérdéshez kapcsolódnak. A módszertani esettanulmányokat úgy állítottam össze, hogy egy-egy kritikus fejlődési, módszertani, változási kérdésre fókuszáljanak, mindegyiket különböző megközelítéssel. Bízom abban, hogy a történetek kivezetnek egy-egy elakadásból és közelebb visznek a saját önreflektív kérdéseidhez.
Ha kapcsolódnál, visszavárlak az írások mentén. Remélem. mindig találsz majd újabb és újabb elgondolkodtató olvasnivalót.
Jó olvasást kívánok!
Sokszor dolgoztam a TauCe gyakorlattal szervezetfejlesztési programokon. A gyakorlat lényege, hogy van egy 1000 fős csoport, akik egy idegen bolygón kolóniát hoznak létre. Válogatott emberek (hogy mi szerint, azt nem tudni), akiknek feladata (célja?), hogy benépesítsék a bolygót.
A változás legnehezebb pillanata, mikor rájössz, hogy azon az úton, amelyen hosszú ideje lépdelsz előre, megtorpantál. Nem tudod még merre, de már tudod, hogy azon már nem tovább.
Mennyire egyszerű kérdés és mégis mennyire nehezen találjuk meg rá a választ. Honnan tudhatom, hogy jól döntök?
Van egy különleges háló, amely a vezetők környezetét áthatja. Aki ebbe a hálóba bekerül, úgy érzi, hogy fontos része mindannak, amit a vezető képvisel.
Van két diák. Ugyanazon tudás, képességek, ugyanazon lelkület, ugyanazon erkölcsi értékrend. Akár még barátok is lehetnének. Ugyanúgy becsületes és tisztességes életet élnek. A csalást egyikőjük sem helyesli, úgy gondolják, hogy vannak ettől nagyobb bűnök is.
Romantikus gondolatnak tűnik objektív képet kapni arról, hogy annakidején mi történt. Aki ott volt, aki megélte, az tudja. Aki elmesélte, hozzá tette a saját gondolatait. Félelmeit, értékítéletét, veszteségeit. Titanic.